A legtöbb ember számára a mosolygás, a séta, még a pislogás sem igényel sok energiát. Ezeket az alapvető testi funkciókat akár gondolkodás nélkül is elvégezheti, mert a jó ideg- és izomkoordináció szabályozza őket. Ezt azonban nem osztja egy maroknyi Miller Fisher-szindrómás ember.
Mi az a Miller Fisher-szindróma?
A Miller Fisher-szindróma elnevezést felfedezője, dr. C Miller Fisher. A Miller Fisher-szindróma (MFS) vagy röviden Fisher-szindróma a Guillain-Barre-szindróma nevű ritka neurológiai rendellenesség egyik "gyermeke". Mindkettő autoimmun betegség, amely akkor fordul elő, amikor az immunrendszer az egészséges idegrendszer ellen fordul ahelyett, hogy a betegségeket okozó idegen anyagokkal küzdene. Az MFS azonban nem olyan súlyos, mint a Guillain-Barre-szindróma.
A Fisher-szindrómára jellemző neurológiai rendellenességek a perifériás idegrendszerben fordulnak elő, és általában néhány nap alatt gyorsan fejlődnek. Ezt a szindrómát 3 fő probléma jellemzi: arcizmok gyengesége (lelógó szemhéjak és kifejezési nehézségek), rossz testkoordináció és egyensúly, valamint a reflexek elvesztése.
Mi okozza a Fisher-szindrómát?
A Fisher-szindróma oka nem teljesen tisztázott, de gyakran vírusfertőzés váltja ki. Leggyakrabban az influenzavírus vagy a gyomor-bélgyulladást (gyomorinfluenza) okozó vírus. A közönséges nátha, mono, hasmenés vagy más betegségek tünetei általában megelőzik az MFS tüneteit.
Egyes kutatók azt gyanítják, hogy a szervezet által a fertőzések elleni küzdelem során termelt antitestek károsíthatják a perifériás idegeket bélelő mielinhüvelyt. A perifériás idegrendszer feladata, hogy összekapcsolja a központi idegrendszert az érzékszervekkel, például a szemekkel és a fülekkel, valamint más testszervekkel, például izmokkal, erekkel és mirigyekkel.
Amikor a mielin károsodik, az idegek nem tudnak megfelelően szenzoros jeleket küldeni, hogy eljussanak a test mozgatni kívánt izmaihoz. Ezért ennek a szindrómának a fő jellemzője az izomgyengeség.
Azonban nem mindenkinél, aki vírussal fertőződött meg, automatikusan Fisher-szindrómája alakul ki. Ez a szindróma nagyon ritka állapot. A legtöbb esetben az ok tisztázatlan marad. Csak hirtelen Miller Fisher-tüneteket mutattak.
Kit fenyeget ez a neurológiai rendellenesség?
A Healthline oldalon arról számoltak be, hogy bárki megtapasztalhatja az MFS-t, de vannak, akik hajlamosabbak arra, hogy megtapasztalják.
A Miller Fisherre fogékony embercsoportok a következők:
- fiú . A Journal of the American Osteopathic Association beszámol arról, hogy a férfiak kétszer nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg Miller Fishert, mint a nők.
- Közép kor. Az ilyen szindrómában szenvedők átlagéletkora 43 év.
- Kelet-ázsiai faj, különösen tajvani vagy japán.
Néhány embernél MFS is kialakulhat oltás vagy műtét után.
Mik a Miller Fisher-szindróma tünetei?
Az MFS tünetei általában gyorsan jelentkeznek. A Miller Fisher-szindróma tünetei általában a vírusfertőzés után egy-négy héttel kezdenek megjelenni. Ez a tünetek kialakulásának sebessége az, ami megkülönbözteti őket más fokozatos neurológiai rendellenességektől, mint például az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór vagy az ALS.
Az MFS általában a szemizmok gyengeségével kezdődik, amely a testben folytatódik. A Fisher-szindróma tünetei a következők:
- A testmozgások elvesztése és kontrollja, beleértve a gyengeséget vagy az ellenőrizetlen mozgásokat.
- A mozgási reflexek elvesztése, különösen a térdben és a bokában.
- Homályos látás.
- Kettős látás.
- Az arcizmok elgyengülnek, erre jellemző a lelógó arc.
- Képtelenség mosolyogni, fütyülni, elmosódott beszéd, nyitvatartási nehézség.
- Rossz egyensúly és koordináció, ami könnyen eséshez vezethet.
- Homályos látás vagy kettős látás.
- Bizonyos esetekben vizelési nehézség.
Sok MFS-ben szenvedő embernek nehézségei vannak az egyenes járásban, vagy nagyon lassan járnak. Egyesek görnyedt járást mutattak, mint egy kacsa.
Melyek a Miller Fisher-szindróma kezelési lehetőségei?
A Miller Fisher-szindrómára nincs specifikus gyógymód. A National Institute of Neurological Disorders and Stroke (NINDS) szerint az MFS két fő kezelési lehetősége létezik. Az első egy nagy dózisú, fehérjével töltött immunglobulin vénába adott injekciója. A cél az immunrendszer erősítése a fertőzések elleni küzdelem és a gyógyulás felgyorsítása érdekében.
Alternatív megoldás a plazmaferezis, a vér tisztítására szolgáló plazmacsere. A tisztítás után a vérsejtek visszakerülnek a szervezetbe. Ez az eljárás akár órákig is eltarthat, és nehezebb, mint az immunglobulinterápia. Ezért a legtöbb orvos az immungloblin injekciót részesíti előnyben a plazmaferézissel szemben.
A legtöbb esetben a Miller Fisher-szindróma kezelése a tünetek megjelenésétől számított 2-4 héten belül kezdődik, és legfeljebb 6 hónapig tart. A legtöbb ember a terápia befejezése után azonnal teljesen felépülhet. Néhány ember azonban tartós hatásokat tapasztalhat, így a tünetek időről időre kiújulhatnak, bár ez ritka.