1988-ban George H. W. Bush, az Egyesült Államok akkori alelnöke ezt mondta: – Volt néhány szexünk… uh… kudarcok. ahol beszédet kellett volna tartania a Reagan elnökkel folytatott sikeres agrárpolitikáról. Jóval azután, hogy politikai karrierjét bevésték a történelemkönyvekbe, csak erre a tragikus csúszásra emlékszik a közvélemény a magas rangú Bush-vezetésről.
Vannak dolgok, amiket igazán el akarsz mondani, vannak dolgok, amiket meg tudsz "bocsátani", ha véletlenül elengedsz, és vannak olyan dolgok is, amelyek katasztrófához vezethetnek, ha kijön a szó – ami akár tetszik, akár nem, gyakran kijön a szádon. . lucskos. Ez a legnagyobb félelme minden nyilvános felszólalónak. De mi okozza igazán, hogy szeretsz elengedni, amikor beszélsz?
Csúszás, régóta rejtett szívszándékok jele?
A csúszás, a nyelvrándulás vagy a csúszás népszerű kifejezések, amelyeket ma komikusan használnak, amikor valaki beszéd közben hibázik. Ebben a helyzetben a beszélgetőpartner vagy a hallgatóság gyakran „ugratja” a beszélőt, hogy a helyesírási hiba valójában az, amit el akar mondani.
A pszichológia világában a csúsztatásokat freudi csúsztatásoknak is nevezik, amelyek olyan verbális vagy memóriahibákat írnak le, amelyekről úgy gondolják, hogy a tudatalattival kapcsolatosak. A gyakori példák közé tartozik, hogy a házastársát az ex nevén szólítja, rossz szót mond, vagy akár félreértelmez egy írott vagy kimondott szót. A híres pszichoanalitikus, Sigmund Freud kezdeményezte ezt a csúsztatási elméletet.
„Úgy tűnik, két tényező játszik szerepet abban, hogy a „szív szándékai” bekerüljenek az emberi tudatba: egyrészt a figyelem erőfeszítése, másrészt a pszichés anyagban rejlő mentális meghatározók” – mondta Freud a The Psychopathology of the Psychopathology of című könyvében. Mindennapi élet. "A nevek egyszerű elfelejtése mellett vannak más feledékenységi helyzetek is, amelyeket az érzelmi elnyomás motivál" - folytatta Freud. Mégpedig túl gyorsan. Azt gyanítja, hogy elfogadhatatlan gondolatokat vagy hiedelmeket visszatartanak a tudatból, és ezek a „kicsúszási” pillanatok segítenek felismerni és felfedni valódi szívét.
Míg Freud sok rejtett jelentést közvetít azon okok mögött, amelyeket beszéd közben elengedünk, a kicsúszás nem más, mint az élet elkerülhetetlen része. A Very Well szerint az emberek általában 1-2 hibát követnek el minden 1000 szóhoz. Ez a szám átlagosan napi 7-22 szóbeli csúsztatás között mozog, attól függően, hogy mennyit beszél egy személy. Ha Freudnak igaza van, akkor mindegyikünk egy ketyegő időzített bomba, amely arra vár, hogy felrobbanjon.
Hogyan történik a csúszás folyamata?
Gary Dell kognitív szakértő, az Illinoisi Egyetem nyelvészeti és pszichológiai professzora a Psychology Today című lapnak elmondta, hogy a nyelvcsúszás azt jelzi, hogy az ember képes-e használni a nyelvet és annak összetevőit. A Dell azzal érvel, hogy a fogalmak, szavak és hangok az agyban három hálózatban – szemantikai, lexikális és fonológiai – kapcsolódnak egymáshoz, és a beszéd ezek interakciójából jön létre. De időnként ezek az agyi hálózatok, amelyek a „szórás aktiválásnak” nevezett folyamaton keresztül működnek, gyakran megbotlik egymásban (hasonló szófogalmak, kétértelmű kiejtés, hasonló szóasszociációk vagy egyszerűen agyi „hibák” miatt). Az eredmény egy kificamodott nyelv. És ez, úgy vélte, jó dolog. A hibákra hajlamos nyelvi előállító rendszer lehetővé teszi új szavak előállítását. A szólásszabadság a nyelv rugalmasságának elsőrendű bizonyítéka, az emberi elme nagy ügyességének bizonyítéka.
A nyelvészek által azonosított beszédhibák egyik leggyakoribb típusa az úgynevezett „banalizálás”, egy ismertebb vagy egyszerűbb szó helyettesítése. Létezik még a spoonerizmus (a gyakran rosszul kiejtett papról, Willam Archibald Spoonerről kapta a nevét), amely egy hanyag beszéd, ami miatt a szavak "terjedésének aktiválása" miatt a szavak között lapozunk a mondatokban. Tehát legyen „Gazdag a takarékosság alapjában” vagy „A tehenek szeretik a tejemet”.
Az 1980-as években Daniel Wegner pszichológus elmélete szerint az agyi rendszer, amelynek célja, hogy megakadályozza a csúszást, a mester fegyvere lehet. Elmélete szerint a tudatalatti folyamatok folyamatosan feltárják elménket, hogy legmélyebb vágyainkat zárva tartsák. Ahelyett, hogy elfojtva tartaná a gondolatot, a tudatalatti valójában átadja azt az agynak, és arra készteti, hogy tudatos állapotban gondolkodjon róla. Tehát csak vissza kell számolni, mielőtt valóban elcsúszik.
„Amikor gondolkodunk valamin, az adott témához kapcsolódó szavak kiválasztását helyezzük előtérbe; arra készülnek, hogy szájon át beszéljék őket, amikor szükségünk van rá” – mondta Michael Motley, a Kaliforniai Davis Egyetem pszichológusa, akit a BBC idéz. Az agynak minden egyes cselekvésnél meg kell szerkesztenie azokat az alternatív szavakat az elmében, amelyek versengenek egymással a megjelenésért; ha a szerkesztési folyamat sikertelen, csúszás történik.
Ráadásul az elmét is provokálhatja egy időszerű csali. Például ebéd közben egy barátjával, aki fényes kék órát visel. Tudat alatt felhívhatja a pincért, hogy „kanala” helyett „órát” rendeljen, mert az étkezőpartner órája ellopja a figyelmét. A beszédnek ez a lazasága lényegében nem tükrözi Freud által elmondottak legmélyebb sötét vágyait, bár az ilyen csúsztatások felfedhetnek valamit, ami felkelti a figyelmünket anélkül, hogy észrevennénk.
Az idegesek hajlamosabbak a csúszásra, az OCD-vel küzdők immunisabbak
A verbális csúsztatások többsége nem más, mint a hibás agy nyelvi és beszédhálózati aktivációinak aktiválása. Ahogy az egy rángatózó szemhez illik, rendszerhibák fordulhatnak elő, és nem minden hiba értelmes.
A laza beszédre való hajlamban azonban mindenki más és más. Amint arról a Cambridge-i Egyetem Donald Broadbent jóvoltából végzett kutatás beszámolt, a NY Times számolt be. Egyes bizonyítékok például arra utalnak, hogy a rögeszmés-kényszeres személyiségű emberek viszonylag immunisabbak a nyelvficamokkal szemben.
Ez a tényező inkább az egyén sikerességét befolyásolja a szavak kiválasztásában és a versengő szóválasztások elnyomásában. Ahhoz, hogy egy cselekvési módot válasszon – beszéljen, gesztusokat tegyen –, az elmének egyszerre kell elnyomnia a lehetséges választási alternatívák hatalmas sokféleségét. Amikor az elme nem képes elnyomni az alternatív cselekvési potenciálok túlcsordulását, csúszás történik. Az OCD-vel rendelkezők jobban "programozzák" cselekvéseiket.
Emellett a fókusz is fontos tényező. Minél több figyelmet fordítasz egy cselekvésre, annál kevésbé valószínű, hogy nemkívánatos alternatív válaszreakcióra kerül sor. Ha az agy nem optimálisan fókuszált, az alternatív válaszok nagyobb valószínűséggel töltik be az agyban lévő üres helyeket, amelyeket a szándékunkkal kellene kitölteni, így hajlamosabbak vagyunk a csúszásra.
Az Oxfordi Egyetem kutatói azt találták, hogy az általában ideges emberek több beszédhibát követnek el. Az oxfordi kutatók ezeket az eredményeket aggodalomra, nem pedig pszichodinamikai okokra nézve értelmezték. Azt sugallják, hogy a szorongó személy aggodalma és az önmagában való elmerüléssel kapcsolatos elfoglaltsága versenyez azzal, amin éppen dolgozik az agy figyelméért, így sebezhetővé válik a leválás ellen.
Sőt, az a személy, aki hajlamos egyfajta hibára – például a csúszásra –, úgy tűnik, ugyanolyan hajlamos mindenféle triviális hibára; például megbotlik, amikor nincs akadály és a név elfelejtése. Ez a tény a kutatók álláspontja szerint egy közös tényezőre utal, amely a mentális működés minden vonatkozását befolyásolja. Ráadásul minél gyorsabban beszél, annál valószínűbb, hogy az agy korábbi szövegfeldolgozásból származó kommunikációs hálózata még mindig „forró”; minél több stimulációt tapasztal a beszédhálózat, annál valószínűbb, hogy lazán beszél.
Igaz, hogy bizonyos esetekben a csúszás valóban felfedi a beszélő tudatalatti gondolatait és érzéseit, de sok más esetben a csúszás egyszerűen memóriahibák, nyelvi hibák és egyéb apró hibák miatt van, amelyek miatt nem kell aggódni.
OLVASSA MÉG:
- Kedvenc dalod cseng a fejedben?
- A hatodik érzék, valóban létezik?
- 4 ok, amiért rémálmai vannak
