A gigantizmus és az akromegália ritka betegségek, amelyek a szervezet rendellenes növekedését okozzák. Ez azt eredményezi, hogy a beteg nagyon nagy, mint egy óriás. Akkor a két betegség különbözik? Ha igen, mi a különbség a gigantizmus és az akromegália között? Tekintse meg a következő áttekintést.
A gigantizmus és az akromegália áttekintése
A hormonműködést szabályozó fő mirigy az agyalapi mirigy. A mirigy akkora, mint egy borsó, és az emberi agy alatt található. Ezek a mirigyek olyan hormonokat termelnek, amelyek a szervezet számos funkcióját szabályozzák, mint például az anyagcserét, a vizelettermelést, a testhőmérséklet szabályozását, a szexuális fejlődést és a növekedést.
A gigantizmus és az akromegália betegségei ezekben a mirigyekben fordulnak elő, így a hormontermelés több lesz, mint amire a szervezetnek szüksége lenne. Ha a hormon feleslegben van, akkor a csontok, az izmok és a belső szervek növekedését idézi elő. Ezért azoknak az embereknek a testmérete, akik ezt az állapotot tapasztalják, nagyobb, mint a normál testméret.
Tehát mi a különbség a két feltétel között? Íme három fő dolog, ami megkülönbözteti a gigantizmust és az akromegáliát.
1. A betegség oka
Az agyalapi mirigy jóindulatú daganatai szinte mindig a gigantizmus okai. Hasonlóan az akromegáliához. Vannak azonban más, de kevésbé gyakori okai a gigantizmusnak, például:
- McCune-Albright szindróma, amely a csontszövet rendellenes növekedését, világosbarna foltokat a bőrön és mirigy rendellenességeket okoz.
- Carney-komplex, amely egy örökletes betegség, amely nem rákos daganatok jelenlétét okozza a kötőszövetben és sötét foltok megjelenését a bőrön.
- 1. típusú többszörös endokrin neoplázia (MEN1), amely egy öröklött rendellenesség, amely az agyalapi mirigyben, a hasnyálmirigyben vagy a mellékpajzsmirigyben daganatokat okoz.
- Neurofibromatosis, amely örökletes betegség, amely daganatokat okoz az idegrendszerben.
2. A betegség előfordulásának ideje és a veszélyeztetett személyek
A gigantizmusban a túlzott hormontermelés akkor következik be, amikor a csontnövekedési lemezek még szabadon vannak. Ez a gyermekek csontjainak állapota, így a betegség gyakrabban fordul elő gyermekeknél.
Eközben az akromegália általában akkor fordul elő, amikor egy személy felnőtt. Igen, a 30 és 50 év közötti emberek akromegáliát tapasztalhatnak, még akkor is, ha a csontnövekedési lemezek bezárultak.
3. Tünetek
A gyermekeknél gyakran előforduló gigantizmus tünetei nagyon gyorsan megjelennek. Emiatt a láb és a kar csontjai nagyon megnyúlnak. Az ilyen betegségben szenvedő gyermekek a pubertás késleltetését tapasztalják, mivel nemi szerveik nem fejlődtek ki teljesen.
A gigantizmusban szenvedők, ha nem kezelik őket, alacsonyabb várható élettartammal rendelkeznek, mint általában a gyerekek, mivel a túlzott hormonok a létfontosságú szervek, például a szív megnagyobbodását okozhatják. Ez a szív nem megfelelő működéséhez és végül szívelégtelenséghez vezethet.
Eközben az akromegália tüneteit nehéz felismerni, mert idővel lassabban fejlődnek. A tünetek nem sokban különböznek a gigantizmustól, mint például a fejre nehezedő túlnyomás miatti fejfájás, a haj vastagabbá válása vagy a túlzott izzadás.
A csont azonban nem nyúlik meg, csak megnagyobbodik, és végül deformálódik. Ennek az az oka, hogy a csontlemezek bezárultak, de a megnövekedett növekedési hormon nyomást okoz a növekedési területen.
Az akromegáliában szenvedő nőknél rendszertelen menstruációs ciklus tünetei vannak, és továbbra is termelődik a tej, bár nem a szülés utáni időszakban. Ezt a prolaktinszint emelkedése befolyásolja. Míg sok férfi merevedési zavart tapasztal.
Az MSD Manual szerint Ian M. Chapman, MBBS, Ph.D., az Adelaide-i Egyetem professzora azt írja, hogy az olyan betegségek, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás vagy az akromegália szövődményeiből adódó rák, csökkenthetik az ember várható élettartamát.
Gyógyítható-e ez a két állapot?
Mindkét betegség a szokásos módon nem megelőzhető vagy gyógyítható. A kezeléshez a betegnek műtéten, sugárkezelésen kell átesnie, és olyan gyógyszereket kell szednie, amelyek csökkenthetik vagy gátolhatják a növekedési hormon termelését, hogy az állapot ne romoljon.
A kezelést nem csak egyetlen kezeléssel lehet elvégezni, például gyógyszeres kezeléssel, önmagában terápiával vagy önmagában műtéttel. A betegnek mindhármat meg kell élnie, hogy a túlzott növekedési hormon kontrollálható legyen.
