A légszomj vagy nehézlégzés az egyik gyakori egészségügyi állapot, amellyel a közösségben találkoznak. Azok, akik légszomjat tapasztalnak, általában mellkasi fájdalomra és normál légzési nehézségre panaszkodnak. Különféle állapotok okozhatnak légszomjat. A tüdőfunkciós teszt segít orvosának abban, hogy megfelelő diagnózist készítsen a légszomj okáról. Hogyan végezhetek tüdőfunkciós tesztet?
Vizsgálat a légszomj okának diagnosztizálására
A légszomj olyan panasz, amely meglehetősen gyakran előfordul bizonyos betegségek tüneteként. Az American Family Physician szerint általában 4 típusú differenciáldiagnózis létezik a légszomj mögött meghúzódó ok meghatározására.
A differenciáldiagnózis olyan betegségek vagy egészségügyi problémák listája, amelyek bizonyos tüneteket okoznak. A légszomj okainak differenciáldiagnózisa a következő:
- szívprobléma
- tüdőproblémák
- szív- és tüdőproblémák
- egyéb, a szívvel és a tüdővel nem összefüggő állapotok
A fenti négy egészségügyi állapot továbbra is további különféle betegségekre osztható. A szívproblémák közé tartozik a szívkoszorúér-betegség, szívritmuszavar vagy kardiomiopátia. A tüdőproblémák lehetnek asztma, pneumothorax, tüdőgyulladás vagy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD).
Emellett lehetséges, hogy a légszomjat olyan betegségek is okozzák, amelyeknek semmi közük a szív- vagy tüdőproblémákhoz, mint például a vérszegénység, a diabéteszes ketoacidózis vagy a pszichés problémák, például a szorongásos zavarok.szorongási zavar).
Annak érdekében, hogy az orvosok és az egészségügyi csapatok kideríthessék, melyik betegség okozza a légszomjat, a diagnózist általában három szakaszban végzik el, nevezetesen a kórelőzmény felvételét, a fizikális vizsgálatot és az orvostechnikai eszközökkel végzett vizsgálatokat.
A legtöbb esetben a légszomj oka közvetlenül nyomon követhető egy fizikális vizsgálaton és a beteg kórtörténetén keresztül, például szív- vagy tüdőproblémákkal küzdő betegeknél.
1. A beteg kórtörténetének ismerete
Ha a diagnosztikai vizsgálat előtt kórtörténetet kér, orvosa találhat néhány olyan nyomot, amely megmagyarázhatja a légszomj tüneteit. Itt az orvos részletesen megkérdezi Önt a légszomj tüneteiről, például arról, hogy milyen gyakran fordul elő az állapot, mennyi ideig tart, mikor jelentkezik, és egyéb tüneteket, amelyek akkor is előfordulnak, ha légszomj roham lép fel.
Ennek oka az, hogy a légszomj bizonyos jellemzői bizonyos betegségekre utalhatnak. Emellett a napi szokásairól, életmódjáról (például a dohányzásról) és az éppen szedett gyógyszereiről is kérdezik.
Hasznosabb lesz, ha azt is elmondja, milyen betegsége van vagy volt valaha. Ez megkönnyíti az orvosok és az orvosi csapat számára a légszomj diagnózisának felállítását.
2. Végezzen fizikális vizsgálatot
Ezenkívül az orvos alapos vizsgálatot végez az Ön testében. A fizikális vizsgálat segíthet az orvosoknak és az orvosi csapatnak abban is, hogy diagnosztizálják a légszomj okát, és elkerüljék a szükségtelen orvosi vizsgálatok alkalmazását.
Nem sokban különbözik a kórelőzmény vizsgálatától, az orvos különféle jellemzőket vagy bizonyos állapotokat fog kideríteni a szervezetében, amelyek bizonyos betegségek jelenlétére utalnak. Ennek az az oka, hogy a légszomj mellett vannak olyan állapotok is, amelyeket az orvosoknak meg kell találniuk a diagnózis felállításához.
Ilyen például az orrdugulás vagy a zihálás tünetei, amelyek asztmára utalhatnak. A sztetoszkópon keresztül hallható tüdőhangok számos, légszomjat okozó betegség előjelei is lehetnek. Egy másik módszer a test bizonyos részeinek duzzanata, például a pajzsmirigy duzzanata vagy a nyak nyirokcsomóinak ellenőrzése.
3. Tüdőfunkciós vizsgálat
Egyes esetekben az orvosnak orvostechnikai eszközzel kell vizsgálatot végeznie a légszomj okának diagnózisa érdekében. Ha kezelőorvosa azt gyanítja, hogy légszomjat szív- vagy tüdőbetegség okozza, további mellkasröntgen vagy elektrokardiogram (EKG) vizsgálatra kérhetik Önt.
A radiológiai és elektrokardiogramos diagnózis általában pontosan meghatározhatja a légszomj kiváltó okát. Bizonyos esetekben azonban az orvosoknak tüdőfunkciós vizsgálatokat kell végezniük második vizsgálati vonalként, hogy biztosan megállapíthassák a légszomj okának diagnózisát.
Néhány tüdőfunkciós teszt, amelyet általában a légszomj okának diagnosztizálására használnak, a következők:
Spirometria és csúcs áramlásmérő
A spirometria spirométerrel végzett vizsgálat, ill csúcs áramlásmérő hogy megmérje, milyen jól lélegzik. Általában ezt a tesztet az asztma, COPD vagy emfizéma által okozott légszomj diagnózisának megállapítására végzik. Nem csak kórházakban vagy klinikákon, ezt a vizsgálatot önállóan is elvégezheti otthon.
Tüdőtérfogat-teszt
Ez a teszt hasonló a spirometriás teszthez. A különbség az, hogy a teszt során egy kis helyiségben kell tartózkodnia. Nem sokban különbözik a spirometriától, ez a teszt azt méri, hogy mennyi levegő juthat be a tüdőbe, valamint a tüdőben maradó levegőt az erős kilégzés után.
A tüdő diffúziós kapacitásának vizsgálata
A diffúziós kapacitás tesztet végeznek annak megállapítására, hogy a tüdeje mennyire szabályozza az oxigén és a szén-dioxid szintjét a szervezetben. Normális esetben az oxigénnek a tüdőből, a szén-dioxidnak pedig a vérből a tüdőbe kell jutnia. Ezt az oxigén- és szén-dioxid-cserét diffúziós teszttel ellenőrizzük.
Vérgáz elemzés
Ez a diagnosztikai teszt a vérben olyan rendellenességeket is azonosíthat, amelyek légszomjat okoznak. A vérgázelemzés mérheti az oxigén és a szén-dioxid szintjét a vérben. Ezt a vizsgálatot a csukló artériájából vérminta vételével végzik.
pulzoximéter
A pulzoximéter teszt egy olyan teszt, amely infravörös fényt használ a vér oxigénszintjének ellenőrzésére. Ez a teszt azt is megtudhatja, hogy az oxigén mennyire oszlik el a szervezetben. A pulzoximéteres vizsgálathoz nem kell tűt vagy más eszközt a testbe szúrni, de pontos végeredményt adhat.
Teszt kilélegzett nitrogén-monoxid
Ehhez a vizsgálathoz orvosa meg fogja mérni a tüdeje által kilélegzett nitrogén-monoxid szintjét. Minél magasabb a nitrogén-monoxid szintje, annál nagyobb a légúti gyulladás lehetősége. Ezt a vizsgálatot úgy végezzük, hogy az orrhoz rögzítjük a klipet és szopóka a szájon. Mindkét eszköz egy monitorhoz csatlakozik, amely a légzés ellenőrzésére szolgál.
