Az amniocentézis teszt a magzatvíz vizsgálata, amelyet a csecsemők kromoszóma- és genetikai rendellenességeinek kimutatására végeznek. Nem minden várandósnak kötelező átesnie, mert a magzatvíz-vizsgálatot inkább azoknak szánják, akiknek nagy a kockázata a terhességnek. Hogyan történik ez a teszt, és milyen előnyökkel és kockázatokkal jár? Itt találja meg a választ.
Mi az a magzatvíz vizsgálat?
Amniocentézis eljárás (forrás: Mayo Clinic) A magzatvíz vizsgálata úgy történik, hogy egy tűn keresztül magzatvíz mintát vesznek, amelyet az anya hasába fecskendeznek. Ennek során az orvos ultrahang segítségével a megfelelő pozícióba helyezi a tűt, hogy elkerülje a méhlepény rossz befecskendezését.
A magzatvíz az a víz, amely körülveszi a babát az anyaméhben. Ez a folyadék a baba elhalt bőrsejtjeit, az alfa-fetoprotein (AFP) nevű fehérjét, az anyától származó különféle elektrolitokat (például nátriumot és káliumot) tartalmazza a baba vizeletében.
A levett magzatvíz ezután a laboratóriumba kerül további vizsgálatra. A magzatvíz károsodása vagy bizonyos idegen részecskék jelenléte a magzatvízmintában súlyos egészségi állapotot jelezhet.
Kinek kell amniocentézis vizsgálaton részt vennie?
Nem minden terhes nőnek van szüksége erre a vizsgálatra. Az amniocentézis teszt kifejezetten olyan 35 év feletti terhes nők számára készült, akiknél nagy a kockázata a genetikai rendellenességeknek és/vagy olyan kromoszómaproblémáknak, amelyek születési rendellenességeket okoznak, mint például a spina bifida, a Down-szindróma és az anencephalia.
Ezen túlmenően, ha az orvos olyan dolgokat talál a rutin ultrahang eredményeiben, amelyek nem normálisak, de nem tudja egyértelműen meghatározni a pontos okot, akkor az orvos nagy valószínűséggel magzatvíz vizsgálatot javasol.
Az amniocentézis vizsgálat a terhesség 11. hetében kezdhető el. A genetikai vizsgálathoz azonban a magzatvíz vizsgálata csak a terhesség 15-17. hetében, valamint a terhesség harmadik trimeszterében végezhető el, amikor a magzat tüdeje érett a magzatvíz fertőzésének kimutatására.
Milyen előnyei vannak az amniocentézis tesztnek?
Az amniocentézis teszt a magzatvíz vizsgálata, amelynek célja a kromoszóma-rendellenességek és a magzati genetikai rendellenességek kockázatának kimutatása. Az amniocentézis a polihidramnionként ismert túlzott magzatvíz állapotának kezelésére is alkalmas lehet.
Ezen túlmenően ezzel a terhességi teszttel ellenőrizhető, hogy a baba tüdeje megérett-e és tökéletesen kialakult-e a születés előtt. Az amniocentézises tüdővizsgálatot általában a terhesség harmadik trimeszterében végzik.
Néha amniocentézist használnak annak megállapítására, hogy az anyaméhben lévő baba fertőzésben szenved-e vagy sem. Ezt az eljárást az Rh-szenzibilizációban szenvedő csecsemők vérszegénységének súlyosságának meghatározására is elvégzik, vagy amikor az anya immunrendszere antitesteket képez a baba Rh+ vörösvérsejtjei ellen.
Az amniocentézis számos olyan betegséget képes kimutatni, amelyek az anyaméhben továbbadódnak a gyermeknek, amikor a szülők (az egyik vagy mindkettő) kockázati tényezői vannak a Down-szindrómának, a sarlósejtes vérszegénységnek, a cisztás fibrózisnak és az izomdystrophiának.
Az amniocentézis teszt néhány lehetséges kockázata
Bár hasznosnak minősül a csecsemőknél előforduló különböző problémák kimutatására az anyaméhben, ennek a tesztnek számos lehetséges kockázata is van, például:
1. Szivárgó víz
A víz idő előtti szivárgása ritka kockázat. Ennek ellenére a váladékozás általában csak csekély, és egy héten belül magától megszűnik.
2. Fertőzés
Ritka esetekben az amniocentézis méhfertőzést válthat ki. Ezenkívül az amniocentézis teszt átadhatja a babájára olyan fertőzéseket, mint a hepatitis C, a toxoplazmózis és a HIV/AIDS.
3. Tűsérülés a baba testén
A baba továbbra is mozoghat, amíg Ön ezt a tesztet elvégzi. Tehát nem lehetetlen, ha a baba karja, lába vagy más testrésze közeledik a szúrt tűhöz, és végül megkarcolódik.
Ez az érintett testrész sérülését okozhatja, de általában csak kisebb sérülés, amely nem károsítja a babát.
4. Rh Szenzibilizáció
Ritkán fordul elő, hogy ez a teszt a baba vérsejtjeiből az anya véráramába kerüljön. Ez akkor lehetséges, ha az anya és a baba rhesus eltérést mutat.
Ha az anya rhesus-negatív, míg a baba rhesus-pozitív, és az anya szervezetében nincs rhesus-pozitív vér elleni antitest, az orvos a vizsgálat befejezése után rhesus immunglobulint fecskendez be. Ez azért történik, hogy az anya szervezete ne termeljen Rh-antitesteket, amelyek behatolhatnak a méhlepényen keresztül, és károsíthatják a baba vörösvérsejtjeit.
5. Vetélés
A második trimeszterben végzett amniocentézis vizsgálat vetélés kockázatával jár. A Mayo Clinic által idézett kutatások azt mutatják, hogy a vetélés kockázata nő, ha a tesztet a terhesség 15 hete előtt végzik el.
