A felnövekvő korú gyermekek általában aktívak, és fecsegésük gyakran nevetésre készteti azokat, akik látják. Ez a látvány azonban nem kellemes dolog a pedofóbiában szenvedők számára.
Ahelyett, hogy szorongatná őket, a kisgyermekek jelenléte valójában megijeszti őket, és azonnal el akarnak szökni egy távoli helyre.
Mi az a pedofóbia?
A pedofóbia egy eltúlzott félelem, amely akkor keletkezik, amikor a szenvedő gyerekekkel, kisgyermekekkel és csecsemőkkel foglalkozik. Más fóbiában szenvedőkhöz hasonlóan a pedofóbiában szenvedők is nagyon elkerülik azokat a helyzeteket, amikor találkozniuk kell azzal, amitől félnek.
Azt hiszik, hogy a gyerekek zajos és idegesítő lények. Lehet, hogy ezt a nézetet Ön is osztja, aki nem szereti a kisgyerekeket. A különbség az, hogy ha bosszús és zavart reakciót mutat, a pedofóbiában szenvedők pánikrohamot tapasztalhatnak, amikor gyerekekkel foglalkoznak.
Ezért a pedofóbiában szenvedők gyakran távol maradnak olyan helyektől, amelyeket általában gyerekek látogatnak, például óvodáktól, játszóterektől, szupermarketektől és tömegközlekedési eszközöktől.
Valójában ez a módszer tudattalanul erősíti félelmeiket. A házból való kilépés is nagyon nehéz dolog, mert egyre nagyobb a lehetőség, hogy találkozzunk a félt tárggyal. Ha nem kezelik, a fóbiák negatív hatással lehetnek az ember életére és mentális egészségére.
Mi okozza a pedofóbiát?
A legtöbb fóbiában szenvedő ember nem tudja a nyilvánvaló okot, hogy miért fél túlzottan valamitől. Néhány ilyen tényező azonban a pedofóbia kialakulásának oka lehet.
1. Örökletes tényezők
Ha van egy családtagja bizonyos fóbiában vagy szorongásos rendellenességben, az egy személy genetikailag ugyanerre hajlamossá tehet. Amikor az örökletes fóbiában szenvedő emberek traumatikus eseményeket tapasztalnak, amelyekben gyermekek is részt vesznek, nagy az esélye, hogy pedofóbia alakul ki.
2. Kellemetlen gyermekkor
A kellemetlen gyermekkorúakban gyermekfóbia alakulhat ki. A szomorúság és az irigység érzése, amikor boldogan nevelkedett gyerekeket látnak, el akarja hagyni őket, hogy ne érezzék megbántódásukat, és ne emlékezzenek gyermekkorukra.
3. Szülői nevelés
Az, ahogyan a szülők felnevelik gyermekeiket, kihat a jövőbeli mentális egészségükre is. Amikor a szülők túlságosan védik gyermekeiket, és továbbra is negatív dolgokat mondanak el a külvilágban, ez közvetve azt a gondolatot kelti a gyerekekben, hogy az őket körülvevő környezet veszélyes hely.
Ennek eredményeként a gyerekek könnyen szoronganak és félnek, amikor valamivel szembesülnek. Nem lehetetlen, ez a szorongás a jövőben fóbiákhoz is vezet.
A pedofóbia tünetei
A pedofóbia tünetei egyénenként változhatnak. Íme néhány olyan tünet, amelyek általában fóbia esetén jelentkeznek:
- Gyorsan ver a szív
- Pánik
- Szorongásos zavarok
- Hideg verejtékezés, általában a tenyér környékén
- Szédülő
- Kifulladva
- Undorító
Nem kell szemtől szembe menni, a pedofóbiában szenvedők is szoronghatnak és félhetnek, ha csak a képekre gondolnak vagy látnak.
Hogyan kezeljük a pedofóbiát?
Nincs olyan módszer, amelyet kifejezetten a gyermekfóbiában szenvedők számára fejlesztettek ki. A fóbiák azonban kezelhetők pszichoterápiás módszerekkel, például expozíciós terápiával és kognitív viselkedésterápiával (CBT).
Az expozíciós terápia során a páciens kontrolláltan és periodikusan szembesül félelme tárgyával. Célja, hogy segítse a szenvedőket abban, hogy kordában tartsák félelmeiket.
Míg a CBT-terápia az expozíciós terápiával kombinálva megváltoztatja a szenvedők gyermekekkel kapcsolatos gondolkodását, és természetesen segít csökkenteni a félelmet.
Orvosa rövid ideig alkalmazott gyógyszereket, például béta-blokkolókat vagy nyugtatókat írhat fel.
Ezenkívül a pedofóbiában szenvedők öngyógyítást végezhetnek nyugtató gyakorlatok, például meditáció kipróbálásával. Úgy gondolják, hogy a légzési technikák gyakorlása segít megelőzni a szorongásos reakciókat és a pánikrohamokat.
A gyakorlat a félelem elterelésének módja is lehet. Az American Psychology Association szerint a testmozgás segít az elmének abban, hogy jobban reagáljon, amikor stresszes helyzetekkel szembesül. Ez valószínűleg az endorfinoknak köszönhető, amelyeket a test edzés után termel.
