Vannak, akik úgy döntenek, hogy szunyókálnak, könyvet olvasnak vagy vígjátékot néznek, hogy feltöltsék szabadidejüket és enyhítsék a stresszt. Néhányan inkább játszani szeretnek – legyen szó konzolos, számítógépes vagy mobiltelefonos online játékról. A játék nem olyan rossz, mint sokan gondolják. De légy óvatos, ha már függővé váltál. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mára mentális zavarok közé sorolja a játékfüggőséget. Azta!
A játékfüggőség új mentális zavar a WHO szerint
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) útikönyv kiadását tervezi Betegségek Nemzetközi Osztályozása (ICD-11) 2018-ban azáltal, hogy a játékfüggőséget a mentális zavarok egyik új kategóriájaként, ún. játékzavar (GD).
Javasoljuk, hogy a szerencsejáték-rendellenességet a „Mentális, viselkedési és idegrendszeri fejlődési rendellenességek” tág kategóriába sorolják be, konkrétan a „Kábítószerrel való visszaélés vagy addiktív viselkedészavarok” alkategóriába. Ez azt jelenti, hogy a világ egészségügyi szakértői egyetértenek abban, hogy a játékfüggőségnek hasonló hatásai lehetnek, mint az alkohol- vagy drogfüggőségnek.
Erre a javaslatra azért került sor, mert bizonyíték van a játékfüggőségi esetek gyors növekedésére a világ különböző részeiről, amihez az orvosok kezelési terápiára történő beutalói kérelmei is társulnak.
Mi az a játékfüggőség (játékzavar)?
A játékfüggőséget az jellemzi, hogy képtelenség uralkodni a játékvágyon, így nehéz és/vagy képtelen megállítani a viselkedést – annak ellenére, hogy minden erőfeszítést megtett annak megállítására.
A játékfüggőség klasszikus jelei és tünetei a következők:
- Mindig töltsön hosszú időt játékkal, még az időtartam is napról napra növekszik.
- Ingerlékenynek és ingerültnek érzi magát, ha kitiltják vagy felkérik, hogy hagyja abba a játékot.
- Mindig gondoljon a játékra, miközben más tevékenységeken dolgozik.
Az önkontroll elvesztése miatt a játékfüggők általában az első helyen állnak szerencsejáték életében, hogy különféle módokat fog tenni annak érdekében, hogy beteljesítse a függőség iránti vágyát, függetlenül a következményektől és kockázatoktól.
Mitől válik az ember játékfüggővé?
Bármilyen tárgy vagy dolog, ami boldoggá tesz, serkenti az agyat dopamin, a boldogsághormon termelésére. Normál körülmények között ez nem okoz függőséget. Csak a boldogság és az elégedettség általános érzése.
Ha azonban függő vagy, az a tárgy, amely boldoggá tesz, valójában túlzott dopamin termelésére serkenti az agyat. A túlzott mennyiségű dopamin megzavarja a hipotalamusz, az agy érzelmek és hangulatok szabályozásáért felelős részének munkáját, amitől természetellenesen boldognak, izgatottnak és túlzottan magabiztosnak érzed magad.
Ez az örömteli hatás automatikusan függővé teszi a testet, és vágyakozik arra, hogy újra érezze. Végső soron ez a hatás arra készteti az ópiátot, hogy egyre többször és hosszabb ideig használja az ópiát, hogy kielégítse a rendkívüli boldogság iránti igényt. Ha ez hosszú ideig folytatódik, az idővel károsítja az agy motivációs és jutalomreceptor rendszereit és áramköreit, függőséget okozva.
Minden játékost fenyeget a függőség?
Ésszerű határokon belül a játék biztosan nem tilos. A játék jó stresszoldó tevékenység lehet, és jótékony hatással van az agy egészségére is.
Vannak orvosi bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a játékok alternatív terápiaként használhatók olyan mentális rendellenességek kezelésére, mint az Alzheimer-kór és az ADHD. Ennek az az oka, hogy játék közben az agynak keményen kell dolgoznia, hogy szabályozza a kognitív funkciókat, valamint az összetett motoros funkciókat.
Nos, ha ezt a hobbit nem irányítják, akkor függőséggé fejlődhet. Ahhoz, hogy az orvos vagy a pszichiáter diagnosztizálhassa a játékzavart, a játékfüggőség viselkedési jeleinek és tüneteinek legalább 12 hónapon keresztül folyamatosan meg kell jelenniük, és jelezniük kell a szenvedélybeteg személyiségét érintő súlyos „mellékhatásokat”, mint például a személyiségben, tulajdonságaiban, viselkedésében bekövetkezett változások, szokásokat, még az agyműködést is.
Függőségnek is nevezik azt a személyt, aki a szenvedélybetegség megzavarását vagy akár konfliktust is okozott másokkal való társas kapcsolataiban vagy szakmai környezetben, például iskolában vagy munkahelyen.
