Minden embernek más-más génje és DNS-szekvenciája van, így ritka, hogy valakinek ugyanaz az arca – kivéve az egypetéjű ikreket. Minden embernek vannak fizikai különbségei, még az egypetéjű ikreknél is vannak testi különbségek. A látható fizikai megjelenés, mint például a hajszín és stílus, a magas vagy alacsony, az arcforma, az orr, a száj és még a szemöldök is személyenként eltérő. Ez a különbség az egyes személyek génjei és DNS-ei közötti különbségek miatt alakul ki.
Akkor mi a helyzet az ember természetével és viselkedésével? Ez is génekből és DNS-ből áll? Honnan származik, és befolyásolja-e a genetika az ember viselkedését? Csakúgy, mint a fizikai különbségek, mindenkinek más a jellemzői, szokásai és viselkedése. De a mai napig rejtélyes kérdés, hogy mi alakítja az ember viselkedését, szokásait? Csak a környezet vagy a genetika is közrejátszik ebben?
Befolyásolja a viselkedést a genetika?
Az egykor létező elmélet azt állította, hogy az emberi génekben található DNS-ek mindegyike hatással lesz a sejt munkájára. Ez a kémiai folyamat a DNS-ben különböző sorrendet hoz létre minden sejt számára. Amikor ezek a sejtek végrehajtják a kiadott parancsokat, ez közvetve befolyásolja az ember cselekedeteit és viselkedését.
Ezt az elméletet azonban még mindig vitatják, mert a megjelenő viselkedés nem választható el a környezettől. Ebből az elméletből fakad az az állítás, hogy két egyed, akiknek genetikai hasonlóságai lehetnek – például egypetéjű ikrek, akiknek körülbelül 99%-a ugyanazon gének osztoznak –, eltérő viselkedést mutatnak, mivel különböző környezetben élnek, és két olyan egyed, akiknek nincs genetikai hasonlósága, eltérő környezetben élnek. Ugyanannak a személynek minden nap más a viselkedése is.
A genetika emberi viselkedésre gyakorolt hatásának kutatása
Számos tanulmány készült ennek a kérdésnek a megválaszolására. De még mindig nincs határozott válasz. Ez azért történik, mert nagyon nehéz tudni, hogy a gének és a környezet mennyire befolyásolja az ember viselkedését, döntéseit vagy szokásait. Ezeket a vizsgálatokat különféle tárgyakon, például egypetéjű és testvérikreken is végezték, még mentális szindrómákkal küzdő emberek csoportjaiban is.
Egy másik vizsgálatot is végeztek Williams-szindrómás betegek bevonásával. Ez a tünetegyüttes meglehetősen ritka, és különböző hiányosságokat okoz a szenvedőkben, nevezetesen tanulási zavarok, egyedi személyiség, intellektuális képességek is alacsonyak. A Williams-szindróma nemcsak a pszichés képességekkel kapcsolatos probléma, hanem szív- és érrendszeri betegségeket is okoz. Ezután a vizsgálatban részt vevő kutatók különböző tesztekkel, például nyelvi készségek és memóriakészségek tesztjével mérték válaszadóik agyi képességeit.
A kutatók a Williams-szindrómás emberek viselkedésének vizsgálatával próbálják megérteni és megtalálni a gének és a viselkedés közötti kapcsolatot. Aztán sikerült különbséget találniuk a Williams-betegek agyrendszerének működésében a normál emberekhez képest. Ez azt állítja, hogy a genetika valóban befolyásolhatja az ember viselkedését és társadalmi életét. A vizsgálat eredményeiből azonban egy meglepő dolog derült ki, nevezetesen, hogy a Williams-szindrómás emberek agya felnőttkoruk után visszatért a normális működésbe. A kutatók azt is kijelentették, hogy a környezet hatással van a Williams-szindrómás betegekre.
A környezet nem kevésbé fontos a viselkedés meghatározásában
Más tanulmányok még azt is kijelentették, hogy egy személy antiszociális viselkedése már benne van az illető génjeiben, ami azt jelenti, hogy az antiszociális viselkedés veleszületett. Svédországban 1300, 17 és 18 év közötti tinédzser bevonásával végzett kutatás azt találta, hogy az antiszociális, passzív és a környezettől visszahúzódó gyerekekben több monoamin-oxidáz A (MAOA) van, amely egyfajta köztes anyag a szervezetben. Az idegrendszerben, amely az idegsejtek közötti jelek továbbítására szolgál.
Ebből a tanulmányból az is kiderült, hogy a magas MAOA-szintű serdülők gyermekkorukban erőszakot éltek át. Ebből arra lehet következtetni, hogy a genetika ugyan befolyásolja az ember viselkedését, de nem választható el a környezettől és az átélt élményektől.
