Meghatározás
Mik azok az antikromatin antitestek?
Az antikromatin antitest tesztet a szisztémás lupusz eritematózus (SLE) jelenlétének diagnosztizálására használják.
Számos antikromatin antitest kapcsolódik az autoimmun betegségekhez. A nukleoszóma (NCS) az antigén jelenlétének jelentős mutatója a szisztémás lupusz erythematosusban. Az anti-nukleoszóma antitestek (Anti-NCS, anti-chromatin) fontos szerepet játszanak a Lupus Erythematosus patogenezisében. A legtöbb betegnek anti-nukleoszóma antitestjei is vannak. Az anti-NSC antitestek jelenléte lehetséges vesekárosodást (például glomerulonephritist vagy proteinuriát) és szisztémás lupus erythematosust jelez. A lupus erythematosusban szenvedő betegek általában anti-NSC autoimmun antitestekkel rendelkeznek az anti-DNS-hez képest.
Az anti-hiszton antitestek a primer lupusz erythematosus 20-50%-át, a gyógyszer által kiváltott lupusz eritematózus 80-90%-át okozzák. Az antitesteknek csak kevesebb mint 20%-a kapcsolódik kötőszövethez. Az anti-hiszton antitestek kifejezetten a prokainamid, kinidin, penicillamin, hidralzin, metildopa, izoniazid és acebutolol által okozott Lupus Erythematosusban szenvedők azonosítására használhatók. Számos típusú anti-hiszton antitest (AHA) létezik. A gyógyszerek okozta lupus erythematosus esetén a szervezet speciális AHA-t (anti-[(H2A-H2B)-DNS] IgG-t termel. Más AHA-betegségek, mint például a rheumatoid arthritis, a fiatalok reumás ízületi gyulladása, az elsődleges biliaris cirrhosis, az autoimmun hepatitis és a dermatomyositis (izomgyulladás) a másik AHA csoportba tartoznak.
Mikor kell antikromatin antitestet szednem?
Az antikromatin antitest-teszteket Lupus Erythematosusban szenvedő betegek diagnosztizálására, elemzésére és kezelésére használják, és hasznosak a lupus okozta nephritis fokozott kockázatának kimutatására.
